Nagy tapasztalás, ha megnézzük egy kicsi gyerek hogyan játszik, ha csatlakozunk hozzá, és hagyjuk, hogy a játék lendülete bennünket is magával ragadjon. Ha ezt az állapotot elérjük, sőt hagyjuk, hogy minél tovább átjárja a napunkat a vidám játék öröme - hiszen lehet a házimunkát is játékosan végezni - ez mélyebb spirituális élményt adhat, mint egy elvonulás. Tudom, mert megtapasztaltam ezt is, azt is. Szóval bátran kijelentem: az én új "gurumat" Annának hívják, aki 21 hónapos :-)

"A bátorság ragályos. Ha kiáll egy bátor ember,ez a többiek gerincét is gyakran megkeményíti" .......Billy Graham
Ha nem ártasz senkinek, úgy játszol, vagy örülsz önfeledten, akár hangosan is, de ugyanakkor nem vagy durva, közönséges, vagy megbotránkoztató, akkor inkább találsz követőkre, de megértő, mosolygó nézőkre biztosan. :-)))

Nem értettem először, hogy a túróba' spirituális tapasztalat a játék, de asszem már sejtem.
Ha belefeledkezünk valamibe, mint a művészek az alkotásba, akkor elfelejtjük a szabályokat figyelni, olyan, mintha repülnénk, amit imádok. Na az nekem spirituális tapasztalat, már ha igaz ez az okfejtésem.

Képzeljétek, ma reggel kocsikáztam egy parkban, a bicikliúton! Nagyon jó buli volt!!! Történt ugyanis, hogy Buda egyik egyirányú utca rengetegében a szakértők úgy döntöttek, hogy az egyik utcában csatornáznak, a másikban pedig gallyazzák a fákat. Egyszerre! Így aztán az autó forgalom totálisan bedugult. Fél órás várakozás után pár autós észrevett egy rést a parkoló autók között, amin keresztül be lehetett jutni egy parkba. Páran elindultak, de volt aki valószínűleg úgy gondolta, hogy a parkban tilos kocsikázni, és maradt. Lassacskán eljutottam a "résig" és gondolkodás nélkül behajtottam a parkba. Ez a dolog annyira természetes volt számomra, hogy talán ezért nem okozott senkinek felháborodást; maximum meglepődést láttam a mellettem elhaladó gyalogosok és biciklisek arcán, én pedig ezt egy mosollyal háláltam meg :-)

Asszem mindegyik topicotokba fogok írni, csak nem most, meg nem is kell, hogy csak az én nevem legyen. :)
De ez a "játsszuk el, hogy élünk" irányzat az én életfilozófiám is. Megy ez a körúton is, nemcsak külföldön, tudva, hogy ott úgyse ismer fel senki.
Valaki megmondaná, miért kell megkomolyodni, mire felnövünk?!
Aztán titokban lazítani, meg szégyenkezni, hogy mertük jól érezni magunkat minden anyag nélkül, puszta játékkal?!

Ági, tegnap még frissen élt bennem a történeted, amikor autóztam hazafelé a rakparton, és felnézve a felső rakpartra az láttam, hogy ott táncol a járdán egy pár! És most, ahogy ezt leírom azon tűnődöm, hogy valóban láttam, vagy csak a történeted hatására képzeltem... Egyre érthetőbb számomra az a kifejezés, hogy mindenki a saját valóságában él. Milyen csodás ömömteli valóságot teremteni :-)

Kedves Nagy Roland !
Egyébként osztom a nézeted.

A tavasz első napjának reggelén táncoltam a férjemmel. Tudom, ez így önmagában még nem érdekes. Csakhogy ez az utcasarkon történt. Én jöttem a boltból, ő ment a boltba. Pont a sarkon találkoztunk. Pár szó után elindultam hazafelé. Léptem balra, hogy kikerüljem, ő lépett jobbra. Majd még egyszer ugyanez. Egyszer csak azon kaptunk magunkat, hogy keringőzünk, a férjem még dallamot is dúdolt hozzá. Az egész talán egy fél percig tartott. Boldog voltam. Elöntött az érzés, gondolat, hogy milyen jó, hogy ennyi év együttlét után is még tudunk játszani. Jó kedvvel feltöltekezve indultam az iskolába, ahol ugyancsak csodás élményekben volt részem. Megéltem az itt és most hatalmát. Fel sem merült bennem, hogy ki látja, mit szól hozzá. Akkor boldog voltam.. Nem gondoltam arra, hogy mi volt, mi lesz, csak azoknak a pillanatoknak éltem. Az élet ilyen apró pillanatokból tevődik össze és csak rajtam múlik, hogy hogyan élem meg.

sziasztok, én is láttam, 3D-ben, ami valóban nagy élmény volt magában is, de azt gondolom, hogy a sztori is elég nagy élmény! Elgondolkodtató, hogy milyen különös is tud lenni az ember(iség) értékrendje...
És fantasztikus volt látni egy ilyen csodás életformát! :)
Úgyhogy én is mindenkinek ajánlom!

Na, én láttam. 3D-vel nagyon tetszett, normál moziban nem.

Ki láta az Avatart? Remek film ajánlom.
Betti

Az ígéret szép szó, de a Landwirtschaftsausstellung még szebb...

Hjani, én így élek! Csak addig vagyok komoly öltönyös, amíg muszáj, merthogy munka van, ott nem célszerű lazának lenni. Aztán jövök én... :)))

A filmet már láttam régebben. Akkor is és most is arra gondoltam, hogy én is így szeretnék élni !!!! Ezért, hogy ebbe az irányba tartsak, mindent meg is teszek. Csak gratulálni szeretnék annak a zseniális gondolatnak, ahonnan ez az ötlet kipattant. Minden ember lényében ott van a játékosság, csak van aki ezt mélyen eltemeti magában. Vagy szabad akaratából, vagy a sors játszott vele kegyetlen játékot és besavanyodott ( bár erről ő tehet leginkább ), vagy már gyerekkorában elnyomták benne a szülei, vagy a környezete a játék örömét....... Ő először meglepődik, megdöbben, majd fokozatosan felenged és a végén önfeledten táncol. Ha nincsenek nagyon friss és mély "sebei", akkor nem tud ellenállni egy ilyen kedves kisértésnek. Én a magam részéről azonnal csatlakoznék :-)))

ha csoportosan varázslónak vagy nyári mikulásnak akartok öltözni, akkor szívesen csatlakozom a 7-es buszon tartandó bulihoz :-)

Tetszik, amit írtatok. :)
Varázsló jelmezben szívesen tömegközlekednék én is. Még jobb lenne, ha többen mennénk varázslók együtt pl. a 7-es buszon, hétfő reggel...

Ha túljutunk a szépségkirálynők világbéke-akarásán (amit talán ők maguk se vesznek komolyan), és körbenézünk ebben a verseny orientált lét-korszakban, a legtöbben belső békére, harmóniára vágynak. Ennek alapfeltétele a könnyedség, rugalmasság, és az a fajta kockázatvállalás, hogy merünk játszani, amikor nincs effektív anyagi haszna, viszont boldogabbak leszünk tőle, mint nélküle.
A játék felébreszti szunnyadó (vagy elaltatott) gyermeki énünket, amikor még azt hittük magunkról, hogy minden akadályt könnyedén átugrunk, a világ csakis értünk van, bármit el tudunk érni.
Sokáig nem mertem színházasat játszani, csak szűk baráti körben, mert azt hittem, ahhoz hivatalosan színésznek kell lenni, de legalábbis úgy illik. Aztán elkezdtünk önismereti csoportokon meg nyári táborokban játszani, csak úgy, a magunk örömére, és már nem is akarom abbahagyni. Nem vagyok "igazi" színész, igaz, pék sem, csak jó kenyeret sütök. :)  Játszani meg nagyon szeretek...

Valamelyik nap a Lehel piacon jártam. A gondolataimba merülve (mit vegyek még a főzéshez?) kértem 2 kg krumplit. Az eladó visszakérdezett? lehet-e 1 kg krumpli és 1 kg burgonya? Mondtam, lehet, miközben eljutott a tudatomig a kérdés és elmosolyodtam. Magyarázatképpen előadta, hogy olyan komolyan néztem, gondolta, kicsit felvidít. én is válaszoltam, hogy csak elgondolkodtam. Máris vidámabb lett a napom és arra gondoltam, milyen jó, hogy még vannak emberek, akik kis színt szeretnének vinni mások életébe.

ez a felvétel tényleg zseniális!
erről eszembe jutott egy élményem, megfigyelésem: nemrég voltam egy farsangi buliban, és varázslónak öltöztem. A buli helyszínéig úgy jutottam el, hogy elballagtam a trolimegállóba, majd felszálltam a trolira, és mentem 3 megállót. Mindezt varázsló sminkben, varázsló köpenyben. Igaz, hogy a süvegem a kezemben volt, nem a fejemen, de így is feltűnő jelenség volt. :)
Gondoltam, ez érdekes menet lesz, kíváncsi leszek az emberek reakcióira.
Hát, csalódnom kellett: nagyon kevesen reagálták le a dolgot, két férfi a megállóban megjegyezte, h biztos farsangba megyek, két lány meg ahogy elment mellettem, az egyik odaszólt a másiknak, hogy: "nézd, ott egy varázsló!" Odaköszöntem nekik, vigyorogtam mint vadalma!
A trolin az emberek vagy nem mertek szólni a többieknek, akikkel utaztak, de volt olyan is, aki inkább lesütötte a szemét, csak hogy ne kelljen tudomást vennie arról, hogy valami vicces van a láthatáron. Ezen nagyon meglepődtem; elszomorított, hogy ennyire kiveszett a játékosság az emberekből. Egy gyerek azonnal rám mutatott volna, és kurjongatott volna, hogy "ott egy varázsló!!" mert ez a természetes! Mikor látunk a hétköznapokban igazi varázslót? :)
Dehát este 10-kor nem voltak gyerekek a trolin, így kénytelen voltam az emberek apátiája közepette viselni büszkén a jelmezem...
Lehet, hogy elő kellett volna kapnom a varázspálcám, és mindenkire rábökni!
Na, majd legközelebb! ;-)

Ez a kisfilm beszédesebb minden szónál. Nézzétek a bámészkodók arcának változását is: http://www.youtube.com/watch?v=7EYAUazLI9k&annotation_id=annotation_72265&feature=iv