Rist Lilla, újságíró:
Az otthonunk vallomás - önmagunkról

Olvasópolc

Ami benn, az kinn, ami kinn, az benn – tartják tőlünk keletebbre és talán ez lehetne a mottója a térpszichológia rendszerének is. Félre értés ne essék, nem „bevett” tudományról van szó, művelője, Kenéz Tünde, saját, egyedülálló módszert alkotott, amikor megpróbálta sokéves tapasztalatait összefoglalni.

Mi kipróbáltuk, a segítségével elemeztünk egy lakást és érdekes felfedezéseket tettünk!

Budapest környéki társasházba érkezünk Székely Judithoz és családjához. A házigazdák eddig még nem hallottak a térpszichológiáról és így nem is igen tudhatják, mire vállalkoztak. Judit kávéval kínál, hogy oldja a feszültséget és közben van alkalmunk megcsodálni a konyhát és kicsit ücsörögni az étkezőasztal mellett. Aztán elindulunk a házban.

Ekkor még nem sejtjük, hogy a lélek mélyére utazunk.

Tünde kérdezget, Judit párja, Vida György pedig készségesen meséli, hogy a házat, a belső tereket, a házhoz tartozó kis kertet is nagyon szeretik. A konyha nagyon modern, a színek sötétbarnák, a falat egy jól látható helyen századelős kép díszíti egy gyönyörű szép nőalakkal. A lenti, apró zuhanykabinos fürdőszoba ultramodern, de meleg földszínek dominálnak. A nappali tágas és levegős, az otthonos, kényelmes kanapét lilás árnyalatú szövettel húzták be. Mögötte könyvespolc rengeteg könyvvel, díszítésnek pedig keleti tárgyak, elefánt, budha fej, kavicsok. A szoba egyik jól látható helyén pedig egy portréfotó áll…

Odafönt Gyuri dolgozószobájába kukkantunk be először. Rögtön szemet szúr a polcon a rengeteg kupa.
-    A hobbim az autóversenyzés – árulja el Gyuri - és általában haza hozok egy-egy ilyen kupát! – mondja büszkén. De itt szoktam elmélyedni a munkámban is, ez az én birodalmam.

Átlépünk aztán a gyerekszobába. Semmi szokatlan nincs, kiságy, pelenkázó, játékok, azok a tárgyak, amelyek hozzátartoznak egy kétéves kislány mindennapjaihoz. Tünde arca azonban felderül, amikor belépünk, és azt mondja, „szép”.
- Semmiképpen nem akartam rózsaszín kislányszobát, ahogy általában szokás - árulja el Judit – de azért igyekeztem finom színeket választani.
És valóban, itt tűnik fel először a zöldnek az egyik legkellemesebb árnyalata.
A fenti wc-be kukkantunk be aztán, ahol ismét feltűnik a csempe élénk zöld színe. Tünde kíváncsian érdeklődik, ki választotta ezt. Judit elárulja, hogy ő, azt gondolta, ez egy olyan szín, amely nem jött be a divatba, ezért talán nem is fog kimenni belőle. Ugyanez a csempe díszíti a nagy családi fürdőszobát is, ahol minden előre megtervezett rendszerben helyezkedik el, ezért mindennek megvan a maga helye.

A hálószobát hagyjuk utoljára. A szoba éke a keleti hangulatú csillár, amit Judit már sokkal régebben megvett, minthogy ide költöztek volna, de csak most nyerte el méltó helyét.

Aztán ismét leülünk az étkezőasztalhoz és Tünde megint feltesz pár kérdést, arról, hogy mikor költöztek ide, és hogy hol, milyen helyen laktak azelőtt. Gyuri és Judit közösen mesélik, hogy amíg épült ez a mostani lakásuk, addig Judit testvérénél laktak, ott kaptak egy szobát. Nem volt könnyű helyzet, mert Judit akkor volt várandós, és sürgetett az idő is, hogy az új lakás készen legyen, mire megérkezik a kicsi.

- A térpszichológia nem egy lakberendezési módszer – vág bele Tünde. - Nem azt mondja meg, hogy hová kell helyeznünk a tárgyakat. Sokkal inkább szól arról, milyen kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, és a társunkkal, akivel élünk, de leképeződnek azok a belső, lelki folyamatok is, amelyekkel éppen dolgunk van. A térpszichológia nem kívánja megmondani azt sem, hogy mit hová kell tennünk ahhoz, hogy a konfliktusaink, az elakadásaink megoldódjanak  - magyarázza – aztán Judit felé fordul.
- A lakás többet árul el rólad, ami azt üzeni számomra, hogy te vagy az élet motorja ebben a családban, te fogod össze a rendszert és ügyelsz arra, hogy mindenki megtalálja a helyét. A lakás arról is mesél, hogy egy öngyógyító időszakot élsz épp, és ez a gyógyulási folyamat valamiképp a nőiséggel, az anyasággal kapcsolatos. Mintha a kislányotok születése változtatott volna meg benned valamit, mintha az a generációs örökség, amit magaddal hoztál, oldódna.
Judit tekintetén látszik, hogy érzékeny területre érkeztünk.

De Tünde ezt most nem részletezi tovább, inkább Gyuriról kezd beszélni és meglepő dolgokat mond.

- Számodra mindennél fontosabb, hogy szárnyalhass. Ilyenfajta szabadság nélkül talán nem is tudnál létezni. Ugyanakkor fontos neked az a biztonság is, amit itthon megkapsz, hogy a szárnyalásból mindig hazatérhess. Rengeteg álmod van, és azon dolgozol, hogy ezeket valahogy lehozd ide a földre.
- Valóban, erősíti meg Gyuri. Világéletemben új és új hobbikba kezdtem. Kitanultam egyet, profi lettem belőle és aztán másikba fogtam. Ilyen szerelem az autóversenyzés, a konyhaművészet, a fotózás, vagy az, hogy japán, kézzel kovácsolt késeket gyűjtök, és élezek, most pedig gitározni kezdtem. Az a vágyam, hogy mindig kihozzak magamból valami újat.

- Judit te mindeközben vágyódsz a hagyományos női szerepre, a század eleji jó státuszú polgári nő szerepére. A konyhában függő kép, a gyönyörű nőalak árulkodik erről. Fontos számodra a biztonság, hogy stabilan állj a földön, hogy a kamra mindig tele legyen, és tudj gondoskodni a családodról. A föld színek mutatják ezt leginkább. A lenti fürdőszoba különösen érdekes ebből a szempontból. Mert ott is a meleg földszínek dominálnak, de nagyon modern is a fürdő ugyanakkor, ami azt üzeni számomra, hogy közben igényed van a szabadságra is, hogy sokkal több mindent megélj a világból. A konyha és a fürdőszoba mindig a nőről szól. A férfiról a nappali árulkodik.
- Pedig a konyha számomra is nagyon fontos – veti közbe Gyuri - ugyanis szeretek főzni.
- Lehet. Mégis azzal a képpel ott a fő helyen, annyira a Judité az egész…

- Az, hogy Gyuri szárnyal, szabadságra vágyik honnan látható? – kérdezem, mert sehogy sem értem, Tünde hogyan jött erre rá.
-    A nappali olyan tágas, átjárható, nagy a kifutási hely, nincs az útban semmi és a lila szín is a szabadságvágyról árulkodik. A keleti tárgyak is ezt erősítik.
- Mi sokat utazunk, voltunk Thaiföldön, Vietnamban, Kambodzsában, és ezeket a tárgyakat onnan hoztuk. Nem a gondolkodásmódunkról szólnak, mi nem meditálunk, inkább azért vannak kinn, mert szépek és egy-egy emlék kötődik hozzájuk – árulja el Gyuri.
-    Ezek a buddhizmushoz kapcsolódó tárgyak mégiscsak a belső szabadság megteremtésének vágyáról mesélnek… Az pedig, hogy a két tér – a férfi és női rész, a nappali és a konyha között nincs semmilyen akadály, azt mutatja, jól működtök együtt konfliktushelyzetben is. Korlátok nélkül át lehet jutni az egyik oldalról a másikra ajtók és falak nélkül, ez azt jelenti, hogy ha haragudnátok is egymásra valamiért, akkor is kilendülnétek a holtpontról, mert ez a két erő nem szorul be sehová. Az is pozitív, hogy ezt a két oldalt épp az étkezőasztal köti össze. Hiszen az étkezés alatt könnyebb megnyílni egymás előtt, már csak az örömtelisége miatt is. Ezért nem hinném el, ha azt mondanátok, komoly gond van a kapcsolatotokkal.

Az egész lakás harmóniáról árulkodik. Ritkán látok ilyet, hiszen legtöbbször azért hívnak valahová, mert komoly konfliktus van a házastársak között, és ennek aztán a lakásban nagyon demonstratív jelei szoktak lenni. De itt a struktúrát biztosító, a családot összefogó női erőt is érzékelem, és az erőteljes férfierőt is, az önfelvállalást, ami ott van a nappaliban.
Nem tudom, Judit, kíváncsi vagy-e arra, mit is jelenthet az a gyógyulási folyamat, amit az elején említettem? Kiderítsük? Az anyaságunk mindig a saját anyánkkal való kapcsolatot bolygatja fel bennünk, nem tudom, beszéltél-e esetleg édesanyáddal a saját születésedről?

Válasz helyett Judit feláll és idehoz egy portréfotót a sarokból. A képről az édesanyja nevet vissza ránk.

- Édesanyám öt éve meghalt… -  mondja, és a szeméből folyni kezdenek a könnyek. Hallgatunk egy darabig, végül Tünde szólal meg.
- El tudtál tőle búcsúzni? Meg tudtál vele beszélni mindent, amit kellett?
- Nem hittem el, hogy meg fog halni, három hét alatt történt az egész… nagyon szerettem őt és nagyon közel álltunk egymáshoz. Minden nap beszéltünk telefonon és nem volt olyasmi, amiről ne beszélhettem volna vele.
- Volna valami, amit most mondanál el neki?
- Nincs olyasmi, amit titkolni kellett volna. Önállóságra neveltek, mintha tudták volna, hogy egyszer majd egyedül kell megoldanom mindent. És mégis nagyon rossz volt, amikor meghalt. Ma már elértem odáig, hogy nem jut minden órában az eszembe.
- Akkor talán ez lehet az a gyógyulási folyamat, ami zajlik benned, és amit a kislányotok születése indított el. A gyerekszoba annyi örömről árulkodik, a függöny, a falak színei – ezek olyan vénuszi színek, mind a boldogságotokról szólnak, amit a kislányotok, Maja hozott az életetekbe. És a fürdőszoba zöldje is, ez a világos olajzöld szín, azt jelzi, egy pozitív irányú, nőiséggel kapcsolatos lelki változás zajlik benned, igaz, még nem ért véget teljesen. Talán a gyászt nem tudtad megélni teljes mélységében, talán sokat dolgoztál akkoriban…
- Igen sokat dolgoztam, de megőrültem volna otthon.
- A léleknek szüksége van arra, hogy a gyászt teljes mélységében átélje, ezt nem lehet elkerülni, mert ha csak megúszni próbáljuk, akkor visszakúszik az élet számtalan területén. Muszáj erre figyelni és talán könnyebb is már akkor, amikor már nem fáj annyira. A kislányotok adta öröm, az új élmények is segítenek abban, hogy megláss olyan dolgokat az anyaságról, amelyeket eddig még nem sikerült. Biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd azokat a dolgokat, amelyek továbbvisznek ezen az úton.

Mi a térpszichológia?

Az otthonunk kialakítása tudattalan üzenet - önmagunknak és egymásnak: mutatja a határainkat, örömeinket, fájdalmainkat, stb. Amit a környezetünkben kihangsúlyozunk, az bennünk még nem kiegyensúlyozott. Előfordulhat, hogy hangsúlyosan uralkodik valamilyen stíluselem a lakásban, például túl sok a fém, vagy az egész patikaszerűen rendezett, vagy olyan, mint egy bankban.
A nappali a férfi státuszát fejezi ki a házban, pl. ha túlzsúfolt, a családfő nem kap otthon elég teret, figyelmet. Ha sok a fém, a kő, a nyers, vakolatlan felület, a férfi úgy érzi, ő több szeretetet ad, mint amennyit kap.
A nő szeretethiányáról viszont egy síró, vagy magányos nőről szóló festmény is szólhat a hálóban vagy a nappaliban. A patikarend, amikor a konyhában is mindig rend van, amikor nem merünk kinn hagyni semmit, azt mutatja, hogy nem nyílunk meg eléggé, nem beszéljük meg a problémáinkat a családban.
A színek közül  a világos föld színek mesélnek arról, hogy törekszünk a földi lét biztonságára, hogy a kamra mindig tele legyen, hogy az élet rendezett keretek között, napirend szerint teljen.
A vörös szín ugyanakkor erős érzelmekről árulkodik, haragról, dühről, amelyek akár agresszió formájában meg is jelenhetnek, de teljesen rejtve is maradhatnak. Nagyon valószínű viszont, hogy nincsenek jól kezelve.
A konyha a nő státuszát mutatja a házban. Ahol a nő alárendelt helyzetben van, ott gyakran a konyhában alkalom nélkül is van valami kínálnivaló az asztalon, az ablakokat díszes-fodros csipkefüggöny díszíti, vagy sokszor van valamilyen gond a világítással, gyakran kiég a villanykörte vagy akadozik az áramellátás.
A kör vagy homorú alakú elrendezés mindenütt hívogató, azt sugallja, könnyen megnyílunk, beengedünk másokat az életünkbe – hogy meddig, hogy hol vannak a határaink, azt a függőleges falakon látható tárgyak mutatják.

A térpszichológia rendszerét Kenéz Tünde állította össze saját tapasztalatai alapján. Mestere a kezdetekkor egy olyan kínai orvoslással is gyógyító pszichoterapeuta volt, aki maga a Feng Shui egy sajátos fajtáját űzte és tanította. Ő azt vallotta, hogy nem a tárgyaknak van lelkük, hanem mi viszünk lelket a tárgyakba. Ez volt az az alap, amire Tünde kezdetben épített.
Ez a tudás aztán különféle továbbképzéseken pszichológiai ismeretekkel egészült ki. Aztán az évek során azt tapasztalta, ahogy figyelte az emberek környezetét, hogy vannak bizonyos ismétlődő törvényszerűségek, amelyek mindig hasonlóképpen vannak jelen. A lélektani folyamatok ugyanis leképeződnek a külső környezetünkben. Azt azonban nem lehet állítani, hogy egy fal két tér között, vagy egy-egy szín mindig mindenütt ugyanazt jelenti, mert ezeket mindig csak a rendszer egészében szabad értelmezni.

A térpszichológia módszere nem rendelkezik szigorú szabályokkal, hogy minek hol és hogyan kell lennie, mert művelői szerint a tér egy tudattérkép. Gyógyító ereje abban rejlik, hogy a környezet leképezi tudattalan folyamatainkat is, melyek tudatosítása egyfajta belső megértést ad. Ez hozzásegíthet az önfelvállaláshoz azzal, hogy kimondunk addig kimondhatatlannak hitt dolgokat, új döntéseket hozunk,  majd e belső változásainkat erősítjük meg a környezetünkben tudatosan,  így azokhoz támogató energiákat adunk - az "ahogy bent, úgy kint" ősi igazsága szerint.

Rist Lilla
újságíró

vissza az Olvasópolc tartalomjegyzékéhez