Térpszichológia tanácsadás
- a lakberendező szemével

Olvasópolc

Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam. Életem jelenlegi szakaszának mérlege: egy boldog család, három gyönyörű gyermek és egy felívelőben lévő  vállalkozás, megspékelve jelenleg is tartó, andragógia szakos főiskolai tanulmányaimmal.

Lakberendezőként tíz évet töltöttem tervezéssel, és ezidő alatt nagyon sokféle emberrel találkoztam, rengeteg életet és otthont ismerhettem meg. Iskolámat, a Stílusház Oktatási Stúdió Lakberendező  Iskolát 2003-ban alapítottam, és immár három éve kizárólag oktatással, felnőttképzéssel foglalkozom. Ennek kapcsán ismertem meg Kenéz Tündét és a Térpszichológiát.

Mint minden újdonságra fogékony ember, egy átbeszélgetett délelőtt után kapva kaptam a lehetőségen, hogy a térpszichológiát beépítsem lakberendező oktatásunk tematikájába azzal a céllal, hogy a nálunk végzett lakberendezők ha lehet még szélesebb látókörrel rendelkezzenek. Ne csak a teret lássák, hanem a benne élő embert is. Minthogy a térpszichológiáról csak halvány elképzelésem volt, úgy gondoltam: a puding próbája, ha megeszik, és örömmel vállalkoztam arra, hogy családommal együtt, saját otthonomban alanya legyek egy térpszichológiai tanácsadásnak.

Tünde két tanítványával egy szombat délelőtt keresett fel minket. Rövid bemutatkozás után körbejártuk a lakást, a lányok jegyzeteltek, majd leültünk megbeszélni benyomásaikat, észrevételeiket. Az első mondat után tudtam: a dolog működik. Férjem, aki meglehetősen szkeptikus az efajta tudományokkal szemben, azonnal ráébredt: ez nem valamiféle hókusz-pókusz; az életünk, múltunk és jelenünk, értékrendünk és gondolkodásmódunk valóban nyitott könyvvé vált: otthonunk mindent elárul a szakavatott szemeknek.

Szakmai szemmel, lakberendezőként is meglehetősen érdekes élmény volt a tanácsadás. Otthonunk minden egyes helyiségét a legnagyobb tudatossággal alakítottam ki mind a funkció, mind a stílus, a szín- és formavilág tekintetében. Érdekes volt rádöbbenni arra, hogy míg az ember azt gondolja, szakmai szempontok vezérlik, a freudi tudatalatti bizony szorgalmasan dolgozik a háttérben...

Azt gondolnánk, egy lakás bejáratának elhelyezkedése, kapcsolata környezetével, a szomszédsággal csupán adottság; olyasvalami, amin nem tudunk változtatni. Mit is árulhatna el rólunk egy olyan tény, amit úgymond készen kaptunk? A tanácsadás alkalmával kiderült, hogy egy ilyen "apró", kevéssé befolyásolható dolog épp az alapvető attitűdről: nyitottságról vagy épp zárkózottságról árulkodik. Egy extrovertált ember keresi a kapcsolatot a környezetével, míg egy introvertált olyan otthont választ, ami alkalmas arra, hogy elszigetelődjön a külvilágtól.

A lakás stílusa, forma- és színvilága nem csak az alapvető személyiségjegyekről, preferenciákról árulkodik, de sokmindent elárul a párkapcsolat minőségéről, esetleges problémáiról, vagy akár a gyereknevelési elvekről is. Nem csak múltbéli konfliktusok kerülhetnek napvilágra, de a hétköznapok nehézségei is szerves részét képezik életterünknek. A térpszichológia egyik legfőbb csodája, hogy nem csak a problémákat, de azok megoldásait is meglátja a térben; előre mutató, olykor talán meghökkentő, de mindenképpen konstruktív, építő jellegű megoldásokat nyújt.

A térpszichológia nem lakberendezés, de nem is "díványon fekvős" terápia, hosszas állapotfelméréssel, még hosszasabb beszélgetésekkel egy idegen környezetben. A térpszichológia tanácsadó számára nincs szükség külső környezetre, hiszen az anamnézis körülvesz bennünket saját otthonunkban.

A térpszichológiát igénybe vevő ember számára pedig saját otthona falai, berendezési tárgyai segítenek a felismerésekben, a problémák megoldásában.

Ez a délelőtt megerősített abban, hogy egy olyan szakembernek, aki emberekkel és terekkel foglalkozik, mekkora szüksége van pszichológiai ismeretekre, és magára a térpszichológiára ahhoz, hogy munkáját nem csak egyszerűen jól, de felelősségteljesen is tudja végezni.

2010. március 08.

Láng Bea

lakberendező
a Stílusház Oktatási Stúdió szakmai vezető tanára
www.stilushaz.hu

vissza az Olvasópolc tartalomjegyzékéhez